10 programlehetőség a Francia Riviérán

Cours Saleya, NizzaDél-Franciaországnak ez a része már több mint egy évszázada megállíthatatlanul vonzza az utazókat. Míg eleinte csodálatos klímája csábította ide a gyógyulni és a zord tél fogságából szabadulni vágyókat, addig az 1920-as években a szerencsejátékosok tömege tette próbára magát Monte Carlo híres kaszinójában, az arisztokraták a világ minden tájáról eljöttek megmutatni magukat és ettől kezdve a Riviéra és a csillogás fogalmak elválaszthatatlanul egybefonódtak.

Napjainkban nyaralók, nászutas párok, világjáró nyugdíjasok és családok rohamozzák meg tengerpartjait és elegáns településeit, bájos kis falvait, hogy a Földközi-tenger partján valóban mesés napokat töltsenek el. A Rivéra mindig dicső napfényben fürdő vidéke akkor is felejthetetlen élményekkel ajándékoz meg, ha nem hajszoljuk a látnivalókat, hiszen az élet itt arról szól, hogy tedd magadévá a sehol másutt nem található érzést.

Utazásunk valószínűleg rövidebb ideig tart annál, mintsem a Riviéra valamennyi szépségét fel tudnánk fedezni. Mégis vannak olyan helyek és látnivalók, amik újabb színt hozhatnak nyaralásunkba és általuk közelebb kerülhetünk a Cote d’Azur igazi esszenciájához.

Roquebrune-Cap-MartinRoquebrune-Cap-Martin

A városnak két, egymással éles ellentétben álló arca adja meg eredetiségét. A Menton és Monaco között fekvő Roquebrune egy kedves középkori falu, míg a tengerparti Cap-Martin a Földközi-tenger egyik legelegánsabb üdülőhelye.
Óvárosának keskeny, kanyargós utcái a 10. századi várhoz vezetnek, mely a 15. században a monacoi Grimaldiak – a világ legrégebbi uralkodócsaládja – kezében volt. 1911-ben az angol Sir William Ingram vásárolta meg és hozzáépíttetett egy tornyot, majd a városnak ajándékozta 1921-ben.
A sikkes Cap-Martin az arisztokraták és művészek kedvelt üdülőhelye volt, Viktória királynőtől kezdve Coco Chanelen át a világhírű francia építészig, Le Corbusier-ig (aki 1965-ben Roquebrune partjainál fúlt vízbe és a helyi temetőben nyugszik) a társadalom legfelső rétegei tértek ide vissza rendszeresen élvezni a magasztos hangulatot és a páratlan környezetet.

Monte Carloi-i kaszinó

Ha már a világnak ezen a pontján járunk, nem hagyhatjuk ki minden kaszinók alfáját és omegáját. Monte Carlo elsősorban szerencsejátéka tette híressé – nem beszélve adórendszeréről -, ez vonzotta és vonzza ma is ide a Föld legnagyobb mágnásait. Monaco amennyire kicsi, annyira egyértelmű szinonímája minden elképzelhető luxusnak, ehhez méltón kaszinója is fényűző, szemet kápráztató. 1863-ban az a Charles Garnier tervezte, akinek nevéhez a párizsi Operaház is kapcsolódik. A tengerre néző épület hatalmas bejárati csarnokát ión oszlopok szegélyezik, amik már sejtetni engedik, hogy bent mi vár ránk. A bejárattal szemben a Salle Garnier termet arany és piros freskók díszítik. A központi csarnokból számos lenyűgöző terem nyílik, bennük rulett, black jack és Las Vegast idéző játékgépek. Ne féljünk egyszer próbára tenni szerencsénket – kis tétekben is játszhatunk! Az igazi nagy játékosok különteremben, a Salle Privée-ben elképzelhetetlen tétekben kísértik Fortunát.
Betérhetünk a gyönyörű Café de Paris-ba, ahol nem kisebb személyiségek fordultak meg, mint VII. Edward király és az orosz Miklós nagyherceg.

Villa Ephrussi de Rotschild

Bár a Francia Riviérán lépten nyomon luxusrezidenciákba botlunk, exkluzív villák bújnak elő az erdős hegyoldalak rejtekéből és magas kerítések mögül dugják ki fejüket a tengerpartok legszebb kiszögelléseink, mind közül a Villa Ephrussi de Rotschild az, aminek talán az egész világon nincs párja. 1905-ben épült a híresen gazdag bankárcsalád egyik tagja, Beatrice Ephurussi de Rotschild számára azzal a céllal, hogy hatalmas műgyűjteményének méltó otthont adjon. Komolyzenei koncertek, irodalmi estek, műgyűjtők közti társalgások helyszíne volt a villa, mely St. Jean Cap-Ferrat felett ül a hegyeken rószaszín, neoklasszicista homlokzatával és híresen szép kertjeivel. Precízen megtervezett japán és francia kertek, szökőkutak, lépcsősorok, trópusi kertek között sétálhatunk, melyek mindegyikéből pompás panoráma nyílik a Földközi-tengerre és a sziklás hegyoldalra.
A villában minden régiségek díszítenek, antik bútorok és értékes műtárgyak, kiemelkedik közülük Jean-Honoré Fragonard páratlan rajzgyűjteménye és a felbecsülhetetlen értékű kínai porcelánok. Annak ellenére, hogy a villa egy komplett múzeumnak is beillene, mégis otthonos hangulatot áraszt.

Saleya piac – Nizza

A Francia Riviéra szívében fekszik Nizza ősi és mindig nyüzsgő nagyvárosa. A Cote d’Azur fővárosa hatalmas és élénk, melyet a helyiek éppúgy szeretnek, mint a külföldi látogatók. A Cours Saleya Nizza társasági életének központi része, itt tartják keddtől szombatig a piacot, ahol a fényes vászontetők alatt roskadásig telt ládákból friss gyümölcsök, zöldségek és virágok illata száll. A piac nem akármilyen címet nyert el, Franciaország legjobbjának választották meg. A helyben termő olajbogyókból készült olajakból mindenképp hozzunk haza néhány üveggel!

Antibes óvárosa és kikötője

Antibes sokak kedvenc városa a Riviérán. Minden megtalálható itt, amit egy mediterrán kisváros képéhez hozzákapcsolunk: erőd, kikötő, óváros és gyönyörű tengerpart. Ugyanakkor ez a település nem egy kirakati üdülőváros, az év minden szakában nagy itt a nyüzsgés, nemcsak nyáron érdemes ide ellátogatni.
Kikötője, a Port Vauban millió dolláros jachtok állomáshelye, melyek a XIV. Lajos zseniális hadmérnöke és hadi építésze, Vauban által tervezett Carré erődre néznek. Innen a városfal boltíves átjáróin keresztül érjük el az óvárost, melynek kis utcái telis-tele vannak apró üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel. A tengerpart mentén futó falakon gyönyörű sétaút vezet végig, de a sziklákról és a strandokról is élvezhetjük a napsütést.
Antibes varázsa a környékbeli településekhez viszonyított visszafogottságában rejlik, jóval barátságosabbnak érezhetjük, mint szomszédait. A városban kiváló éttermek és múzeumok csalogatnak, a tengerparti bárokat a yachtok legénysége tölti meg élettel. Ha Antibes-ban szeretnénk megszállni, érdemes ellátogatni a felette a dombtetőn helyet foglaló Biot-ba is.

Corniche de l’EsterelCorniche de l’Esterel

A St. Raphaeltől La Napoule-ig futó úton gyönyörű autózás vár ránk. Az egyik oldalon az Esterel hatalmas sziklafalai, a másikon a ragyogó napfényben fürdő Földközi-tenger, partján apró öblökkel és a kék vizen fehér vitorlát bontó hajókkal. Az úton többször is érdemes megállni. A legszebb kilátás talán a Pointe de l’Esquillon-nál nyílik, innen ráláthatunk a Cannes és Antibes közötti partokkal szemben fekvő Lérins-szigetekre. Theoule-sur-Mernél három kis strandot találunk, ahol idilli körülmények közt fürödhetünk. Nizza és Monaco között szintén gyönyörű helyen visz vezet az út, St.Jean Cap-Ferratnál, Villefranche- és Beaulieu-sur-Mernél is érdemes megállnunk.

Fondation Maeght

Ez a modern művészeti múzeum kötelező látnivalója a Riviérának. Egy lenyűgöző, futurisztikus épület egy fenyőkkel teli kertben, a hegyekben, pár perc sétára a festői Saint-Paul-de-Vence-től. A világos és tágas épületet a Corbusier-vel együtt dolgozó Jose Louis Sert tervezte, aki két cannes-i műkereskedővel – Marguerite és Aime Maeght – karöltve létrehozta ezt az alapítványt. Varázslatos gyűjteménye ez Matisse, Chagall, Miro, Braque és más 20. századi művészek munkáinak. Az ő műveik mellett időszakos kortárs kiállításokat is tartanak itt.
A kulturális feltöltődés után tegyünk egy romantikus sétát Saint-Paul-de-Vence-ben. Itt találjuk a világhírű La Colombe d’Or éttermet, ahol számos híres ember tiszteletét tette már, többek közt Yves Montand, Greta Garbo, Burt Lancaster, Sophia Loren, de a sort szinte a végtelenségig sorolhatnánk, hogy kik vacsoráztak már a sokat látott asztaloknál, Picasso és Matisse művei alatt. Ha betérünk, vessünk egy pillantást a foglaló kártyákon szereplő nevekre, hátha elcsípjük Belmondot!

Iles d’Hyeres

A három gyönyörű szigetből álló Iles d’Hyeres a St. Tropez és Toulon közti partokkal szemben fekszik. Közülük a legnagyobb Porquerolles, ami szerencsére autómentes, így csak gyalogosokkal és kerékpárosokkal találkozhatunk. A sziget mindössze 7 km hosszú és 2,5 km széles, ezért egy kellemes, kirándulós nap keretében bőven be tudjuk járni. Északi részén a fenyőfák előtt homokos strandok terülnek el, míg délen sziklák szegélyezik a partokat.
A Port Cross Nemzeti Parkban sűrű fenyvesek között vezetnek a túraútvonalak. Sokan jönnek ide, hogy végigússzák a vízben kijelölt ösvényeket. A pálmafával övezett kikötőben nagyszerű éttermekben és kávézókban frissíthetjük fel magunkat.
Ile de Levant a francia haditengerészethez tartozik, de egykor a ciszterci szerzetesek otthona volt és nyugati partjainál rengeteg strand fekszik. Egyik falva, Heliopolis, nudista kolóniájáról vált ismertté, ez volt az első stand a nudisták számára, 1930 óta várja a a naturizmus szerelmeseit.

St. Tropez

A várost Bridget Bardot írta fel a világtérképre az 1960-as években. Azóta a turistaáradat megállíthatatlanul hömpölyög, kora nyártól kezdve szinte lépni sem lehet a kikötőben a kávézók teraszait megtöltő és a lépten-nyomon fotózkodó látogatóktól. Érthető, hogy ha egyszer valaki eljut ide, minden pillanatot szeretne nemcsak emlékezetében megörökíteni. Látnivaló van is bőven.
Először érdemes az óvárossal megismerkedni, melynek jelképes épülete a templom, melynek vöröses és sárga színű tornya a város fölé magasodik. A fényesre koptatott kövekkel kirakott utcák hűsében gyönyörű mediterrán épületek között sétálhatunk el, a balkonokról színes virágok futnak lefelé, a régi faajtók és spaletták ezernyi történetet tudnának mesélni még azokról az időkről, amikor St. Tropez ismeretlen volt a világ számára.
A szabadtéri piacot, tele ínycsiklandó pékáruval és extra olívaolajakkal, semmiképp ne hagyjuk ki! Ha már St. Tropez, dukál egy kávé a kikötőben, amit a csendőr filmekből már olyan jól ismerhetünk. A tűző napsütésben pedig mi más lenne vonzóbb ezek után, mint a mozivásznon ezerszer látott híres tengerpart, melyekből a város környékén a bőség zavara uralkodik.

St. Piere kápolna – Villefranche-sur-Mer

A szép kikötő, a kis utcák és sikátorok, a domboldalra felkapaszkodó óváros, tele élénkszínű házakkal, üzletekkel, éttermekkel és a Citadella már elegendő ahhoz, hogy ellátogassunk ebbe a városkába.
Villefranche-sur-Mer ékköve a St. Pierre kápolna, melynek belsejét 1957-ben maga Jean Cocteau, a francia író, költő, festő, színész dekorálta. Cocteau 1924-ben fedezte fel magának a települést, ahol legtöbbször a Hotel Welcome-ban szállt meg. A helyi halászokkal megállapodott, hogy kifesti a kápolnát a halászok védőszentjének, Szent Péternek az életét idéző és az Apokalipszisből jelenetekkel. A kápolna tavasztól őszig este 7 óráig látogatható.

Mi a véleményed? Szólj hozzá Te is!

Loading Facebook Comments ...

Még nincsenek hozzászólások. Légy az első.

Vélemény, hozzászólás?

Nézd meg ezeket is:
A legjobb nyári úti célok Franciaországban

Bretagne és legszebb városai

Close